Voltam én a fény, mikor jött az éj!
Voltam én a tűz, mikor remegtél.
Voltam valóság, mikor ébredtél,
Voltam én a szív, amíg éreztél!
Talpunk alatt állt a föld,
De az álmunk mégis összedőlt.
Elfújta a szél,
S, már nem sejtjük, mi jön még.
Hangom a mélyben a csend nyeli el,
A jéghideg térben senki se felel.
Megfagyhat a szív, ha nincsen remény!
Nélküled az életem szabadesés!
Szabadesés!
Hazug mennyország,
Csalfa reménység,
Csak a pokol várhat rám,
Ahova belöktél!
Bár talpunk alatt állt a föld,
De az álmunk így is összedőlt.
Elfújta a szél,
S, már jól tudjuk, mi jön még.
Hangom a mélyben a csend nyeli el,
A jéghideg térben senki se felel.
Megfagyhat a szív, ha nincsen remény!
Nélküled az életem szabadesés!
Felemészt ez az élet,
Amíg él, amíg éget
Ideértünk, ez egy válaszút
Vagy a harc, vagy a béke
Miért nem veszed észre,
Hogy az, ami van, végül összezúz
Hangom a mélyben a csend nyeli el,
A jéghideg térben senki se felel.
Megfagyhat a szív, ha nincsen remény!
Nélküled az életem szabadesés!
Szabadesés!
Szabadesés!
Szabadesés!
Szabadesés