Világom

Féltem a világom, amit kaptam tőled,
mert ami most van nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled, meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem,
most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán lesz-e hallható?
Folyton a Mennyekbe vágyom, nekem szállnom kell
Minden másodpercben, minden áron fel
Ahogy három felhő fonja össze a párnám
Pihenek a panorámát a karomba zárván
Én az álmaim élni, más többet akar
Madárszóra a Nap kelt, a Hold betakar
Hátrahagyom a gondot, az csak összezavar
Annyiszor kapott el, hogy már nem üldöz a baj
Én csak zenélek csendben és, ha aludni vágyom
Nekem zenél a csend, miközben őrzi az álmom
Ha feltámad a szél, kopog a lakat a házon
Akkor magamra zárom, mert úgy...
féltem a világom, amit kaptam tőled,
mert ami most van nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled, meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem,
most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán lesz-e hallható?
Köszönöm, jól vagyok - minden óhajom útján
Megszűnik a forgalom, életem delén
Úgy érzem jól vagyok - a lábnyomom olvasom
A csúcsról levezető hegyoldalon, szorult már kis értelem belém
Itt a legjobb.. a zene itt a leghangosabb , és
Elindulni is mindig van hova (ezért szeretem)
Adom, hogy megfogd a kezem és táncra fel
Hadd tűnjön a látszat el (mint a képzeletem),
hogy a viharban nem kapitánynak érzem magam, hanem apró apródnak...
ha körbe nézek nem látok senkit és alattam csak egy rozoga csónak...
Féltem a világom, amit kaptam tőled,
mert ami most van nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled, meddig tartható?
Minden álmom, amit halkan szőttem,
most ordítom a színpadról!
Vajon a hangom a jövő hullámhosszán lesz-e hallható?

Lehet hogy úrrá lett rajtam a félelem
lehet, de többé nem hagyom!
Talán újra indul majd az életem,
de én már más vagyok nagyon.
Lehet, hogy önmagamban van a kételyem,
lehet kár elhajtanom...
Talán elindul a régi életem,
de én már más vagyok nagyon.