Plátói

Mikor először láttam a két szép szemed
Arra vágytam, hogy széttépjelek
És azóta minden pillantásod
Idézi az első nézésedet
Csak egy álom, rég vágyom rá
Soha nem válik rémálommá
Csak azért nem volt bajunk
Mert a mi szerelmünk egyoldalú
Viszont az annyira, szinte már fétis
De ez a kapcsolat legalább szép is
Nem leszel úgy az enyém, hogy leépíts
És tudom, hogy így marad
Örökre plátói maradsz, de nem is bánom
Addig is rólad szól mindegyik számom
Végre rájöttem, hogy amíg szánom
Magam addig boldog is lehetnék

Az életről írt naplómban
Te vagy minden szó
Mégsem várok rád az ajtóban
Tudom, így lesz jó

Mindig egyedül, mindig ugyanúgy vagyok
Nélküled emelkedek aztán zuhanok
Mindenki mást fejben veled csalogatok
Mindenki más csak sebet nyalogatott
Így lehetsz az igazi csak igazán
Hogy soha sem próbáltuk ki talán
Megtartod a szíved és az illatodat
Én meg magamnak hozom le a csillagokat
Nem gyűlölöm, hogy tőled működöm
Már nem titkolom, széjjel kürtölöm
Ébren álmodom veled az életem
Én nem változom, csak rád éhezem
Válogatok a húspiacon
Egy ölelésből nyerem a vigaszom
Míg téged kerestelek minden éjben
A remény rég fejest ugrott a mélybe

Az életről írt naplómban
Te vagy minden szó
Mégsem várok rád az ajtóban
Tudom, így lesz jó

Ha túl nagy a csend, ódákat zengek
Minden gitárhúr érted pengett
Kitárul elém az élet és leél
Millió lehulló szerelmes levél
A kapcsolatok abban merülnek ki
Addig jók, míg a hibák nem derülnek ki
Így soha nem csalódok a szavadban
Csak egy rajongód vagyok
Minek tagadjam?!

Az életről írt naplómban
Te vagy minden szó
Mégsem várok rád az ajtóban
Tudom, így lesz jó